Jajj...
Tegnap kosaraztam, röpiztem. Iszonyat jó volt.
Bár vesztettünk, nagyon élveztem. Igazából a röpi nem nagy szám, de a kosár nagyonnagyon jó volt...
Szimplán azért, mert elfáradtam.
Nagyon rég volt ilyen, És most jól esett.

Aztán ma.

Anna=magyarázkodós, szarvleesős, arckopós krampusz...

A húgom nyavalygott, hogy nem kapott szöeget. Án meg olyannagyon nem karatam, de mindegy. Szóval krampusz voltam....

Aztán délután meg ajándékot osztogattam, gyerekeket kísérgettem.
Most msn és blog
Na ennyi dióhéjban...
:D

Na élek... még mindig... Irogatok meg minden. Nagyon fáradt vagyok. Azaz reggel van és nem úgy vagyok fáradt, hgy mindjárt elalszom, vagyis úgyis, de inkább arról, hogy egyszerűen belefáradtam a dolgokba. Inkább hagyok mindent menni a maga rendjén. Már nem lehet felhúzni, megbántani és semmit. Nem tudnak zavarni a dolgok. Ez lehet, hogy jó, lehet hogy rossz, de semmiképp nem vagyok unalmas :D Így lehet, hogy úgy tűnhet, de nem. Egyszerűen csak békén hagyom az embereket. Ha mennek valahova a barátaim, barátnőim, ha nem hívnak, nem idegeskedek.

Azt mondják, a kutya az ember legjobb barátja. Tévednek. A könyv az ember legjobb barátja. Az olvasásnál nincs jobb. A zene pedig naggyából ott áll, mint a könyv. Egyszerűen csak be kell kapcsolni a ipodot, vagy elővenni egy könyvet, esetleg mindkettőt egyszerre. Minden meg van oldva.

Na ennyi egyenlőre ...