Csanna's BLOG

(Egyenőre címtelen...)

Megdermedt ujjperceim zsibbadástól mozdulatlanok
Izzadt homlokom törölgetve azon gondolkodom
Miként kezdjem szónoklatom az ifjúság előtt
Úgyis rohadt paradicsom lesz majd fejem fölött.

A virgonc gyermekek nem értéklik a művészetet
Fittyet hánynak rá, nem olvasnak erről könyveket.
Azt gondolják, festeni, énekelni mindenki tud valahogy
S az ihlet valahányban szárnyal, repül szabadon.

Dermedt ujjperceim nem bírják a perceket
A vér kavarog bennük, szám szavakat öntene,
Dadogva méláz, bénáz együgyűen össze-vissza
S bemondják nevem Ön jön Kis Kriszta.

Hosszú folyosó, szikrázó sötétség, mely üzeni
Sikertelen, béna, az írók költők réme, fizetni
Kéne a most következő rémes előadásért
Ne számítson tapsra, csak csöndre a mélaságáért.

S amint beléptem, a terem megtelt fénnyel
Hívogató volt. Ezer meg ezer ember érvelt,
Tapsolt, fütyült, örvendett ujjaim vérkeringésének
Elmondtam beszédem, hangos, zene, ének

Örvendett a könnyező emberek mellett
Ezért érdemes élni, s ekkora pisilni kellett
Így megkörnyékeztem a mosdót.
S benn egy nő, túlságosan faggatózó,

Megkérdezte, mit keresek itt.
Közölte velem, hogy nincs mit keresni
Nekem ezen a világon, s had ne mondjam
Rohadt paradicsom is volt a dologban.